Marie Kondo: Tiszta öröm

Megújulva, friss motivációval útnak indítom sokadik blogomat. Ötvözve két nagy szerelmemet, az olvasást és a kézművességet, elsőként rögtön egy könyvet hoztam. 

Marie Kondo, és az általa kidolgozott rendteremtő módszer (KonMari módszer) egyre népszerűbb, így most a Tiszta öröm című könyvét veszem górcső alá. 

 Nagyon nagy reményekkel vettem kézbe, amikor kezdtük a költözést. Kitaláltam ugyanis, hogy az új házban patyolat rendet tartok majd, mindennek meglesz a helye, ám híres vagyok arról, hogy nálam minden rendszerező technika csődöt mond. Nyilván ha a kacsa nem tud úszni, nem a víz a hülye, nálam lehet a gond. 

Fülszöveg: 
A világhírű japán módszer forradalmasította a rendrakást az otthonokban: Marie Kondo útmutatóiból mára 6 millió példány kelt el 40 nyelven.

A rendrakás szakértőjének könyve nélkülözhetetlen kalauz ahhoz, hogy egyszerűbbé, átláthatóbbá és egyúttal boldogabbá tegyük mindennapjainkat. Aki megfogadja tanácsait, nemcsak otthonában, de saját életében is felszámolhatja a káoszt és a rendetlenséget.
Marie Kondo átfogó útmutatást nyújt az egész lakásban: a konyhai eszközök, hobbikellékek, fényképek, takarítóeszközök területén egyaránt. Elkalauzol a tökéletesen rendezett fiókok és szekrények világába, és lépésről lépésre, egyszerű illusztrációkkal mutatja be az ingek, nadrágok és zoknik hajtogatásának mesteri fortélyait. Ugyanakkor azt is megtanítja, hogyan ismerjük fel azokat a tárgyakat, amelyek már nem szereznek örömet, és valójában már nincs szükségünk rájuk.
A KonMari néven elhíresült egyszerű módszerrel mindenki számára elérhető lesz a rendezett otthon, az átlátható tárolás és a hétköznapi tiszta öröm.

Először is, nézzük a külsőségeket: a borítót imádom, textil, fényes, cuki grafikával, és hálistennek nincs túlzsúfolva. A mérete kisebb, mint egy átlagos regénynek, jó kézbe venni. Plusz pont a könyvjelzőszalagért. 

A Tiszta öröm logikus fejezetekre tagolódik, a módszer ismertetésétől kezdve tárolási útmutatókon át jutunk el az apró trükkökig. Marie Kondo módszere az érzelmekre épít, vagyis: vedd kézbe, és ha nem érzel örömet, dobd ki. Először nagyon furcsa volt ezt olvasni, főleg, amikor tárgyakat érzelmekkel ruházott fel, hogy körülbelül 20 oldal után le is tettem a könyvet. Jellemző rá egyébként, hogy süt belőle a japán mentalitás, a milliméter pontos precizitásuk, ami hasznos, de töményen a nyakunkba borítva idegesítő. Én praktikusan gondolkodom, hiába nem okoz örömet egy kinyúlt melegítő, megtartom, mert kertészkedni pont jó lesz. Egy idő után azonban Kondo is egyre sűrűbben hangoztatja, hogy ha valamitől nagyon nem tudsz megválni, inkább tartsd meg, minthogy később megbánd. Ebben a fejezetben még hasznos tanácsokat olvashatunk a tároláshoz, de ez a téma is vissza-visszaköszön minden fejezetben.

Ha sikerült túljutnunk a szelektáláson, következik a rendrakás enciklopédiája, ami sorra veszi a ruhák, könyvek, papírfélék, és komono, azaz mindenféle vegyes apróságok rendjét. Tanácsokat ad a rendszerezéshez, millió és egy kategóriára bontva, és nekem itt jött egy nagy isteni szikra. A vegyes apróságokat nem ömlesztve, hanem funkció vagy éppen alapanyag szerint osztályozva rendszerezi, szemben az én ömlesztve tárolás módszeremmel. Nem aprózza el, a fiókokat és dobozokat is rekeszekre, és még a rekeszeket is kisebb rekeszekre osztja, amit előre látok, hogy lehetetlen lesz megvalósítani.

Kicsit bővebben is írok erről a fejezetről, mert számomra ez volt a könyv lényegi része.

A ruhák tárolása: végeláthatatlan hajtogatási útmutatók, sok-sok illusztrációval, de végülis egy mozdulatsorra épül mindegyik. A cél, hogy tökéletes téglalap alakra tömörített ruhaneműt kapjunk, amit élére állítva tárolhatunk. Nekem ez nagyon furcsa volt, kevés olyan ruha van, amit felakasztva tárol (például a blúzokat is hajtogatja), és az állítva tárolás is új volt nekem. Ami nagyon tetszett, hogy a kiegészítőket és ékszereket is a ruhákhoz közel javasolja elhelyezni, átláthatóbb és szebben is néz ki, mint ahogy én csinálom.

A könyveknél ért egy nagy sokk, ugyanis egy szó nem esett könyvespolcról. Könyveket a szekrénybe, esetleg a gardróbba, és slussz. Ez az a tanács, amit biztosan nem fogok megfogadni, már javában tervezem a könyvespolcom.

Következnek a papírfélék, vagyis mindenféle irat, jótállási jegyek, csekkek... érdekes, hogy olyan papírokra, mint a bizonyítványok, szerződések, számlák, azt mondja, "dobj ki mindent, ami nem aktuális". Nem tudom, Japánban hogy működik az oktatási rendszer, vagy a munkaerőpiac, de itthon, ha azt mondanám a leendő munkaadómnak, hogy bocsika, rendszereztem és kidobtam a bizonyítványaimat, nem lenne túl boldog. 

Jön a komono, avagy vegyes apróságok: ide tartozik minden az ünnepi dekorációktól kezdve a kozmetikumokon át a telefontöltőig. Itt javasolja leginkább a kegyetlen szelektálást, amit teljesen meg is értek, mert ezekből vagyunk hajlamosak a legtöbbet felhalmozni. Nagyon részletesen leírja a kategóriák szerinti tárolást (pl. elektromos kütyük és alkatrészeik egy helyre, írószerek is egy helyre), és ad néhány újrahasznosítási ötletet is, ha olyasmibe botlunk, aminek az égvilágon semmi értelme, de mégsem tudunk tőle megválni. 

A harmadik rész a ház helyiségeit veszi sorra, és megint kapunk egy adag szentimentális szöveget is arról, hogy hogyan tehet minket boldoggá az otthonunk.

Összegezve: ha magunkévá tudjuk tenni az öröm-elvet (vagy félig-meddig szemet hunyni felette), egy nagyon jó tárolási és rendszerezési útmutatót kapunk. Természetesen ez olyan téma, amiben nagyon nincs új a nap alatt, így időnként szembejön olyan információ, amit tíz másik helyen is olvastunk már. Az biztos, hogy ha a módszert egészében nézzük, nem nagyon találunk hasonlót.

Szerző: Marie Kondo

Cím: Tiszta öröm - A rendteremtés művészete 

Eredeti cím: Spark Joy - An illustrated master class on the art of organizing and tidying up

Fordította: Kurdiné Mohácsi Gabriella

Magyar kiadás: Bookline (2016)

Oldalszám: 300

Kötés: keményborító